Az öldöklés istene

Mi mindig udvariasak, kedvesek, jól neveltek vagyunk. Minden helyzetben nagyvonalúan viselkedünk. Cselekedeteinket a jóindulat és a problémamegoldó szándék vezérli. Nekünk soha nem száll el az agyunk. Hiszünk a családban és a házasságban. Hiszünk a közösségi összefogásban, a művészet béketeremtő erejében és a liberalizmusban. Nem utolsósorban pedig mélyen hiszünk Európában és az emberi jogokban.

(A gyermekeink ugyanígy.)

A legtöbb esetben ostobán viselkedünk. Bunkók, nagyképűek, pofátlanok vagyunk. Nap mint nap felháborodunk, megsértődünk, féltékenykedünk. Kapcsolatainkban képmutatóak, tisztességtelenek, gerinctelenek vagyunk. Semmibe vesszük, lehúzzuk, megalázzuk egymást. Nem vagyunk kíváncsiak a mellettünk levőkre, nem érdekel a társadalom és főleg nem a művészet. Magasról teszünk mindenre, amiben egy perccel ezelőtt még eltökélten hittünk.

(A gyermekeink ugyanígy.)

Vagy nem.