Napnak húgával, ragyogó csillagval

Tar Mónika remek érzékkel és természetességgel idézi meg a magyar irodalom egyik legsajátságosabb, kulturális értelemben talán legönazonosabb műfaját. Az alapvetően középiskolai irodalomórákról ismert balladai homály fogalma és a balladákra jellemző témavezetés és műfaji jegyek az előadás révén nem pusztán csak leporolódnak, de egészen újfajta értelmezési keretek közé kerülnek. Ennek elsősorban az az oka, hogy az előadás nem csak az előadott szöveg szintjén, de a zenén keresztül és vizuálisan is képes megteremteni a ballada világát és annak meghatározó szimbólumait. 

"Kinek nincs kedve itt lakni, menjen mennyországba lakni,

építsen az égre házat, ott nem éri semmi bánat,

építsen az ég szélére, ott nem éri semmiféle,

építsen az égre házat, hogy ne érje semmi bánat."