Pájinkás János

A nagy mesemondótól, Ámi Lajostól megkérdezik, hogy van-e az embernek lelke. Már csak azért is lennie kell, mert álmunkban a lelkünk az, ami vándorol – válaszolja, és már bele is kezd a mesébe, mely szerint a lélek bárhová el tud menni. Hisz álmunkban olyan tájakon járhatunk, ahol mi azelőtt sosem voltunk. Így jutunk el Nagyoroszországba is, Pájinkás János szülőhazájába.

Pájinkás János a lélek mérnöke. Meg sem született, és már tudta, mi lesz száz év múlva. Az anyja méhében megálmodta, hogyan fogja ő az országot megmenteni. Négynaposan végre pájinkát is kapott – és aztán egész életében nem is evett-ivott egyebet. Még aznap elindult a cárhoz, hogy előadja forradalmi terveit. Azokkal aztán a hazáját felvirágoztatta. Sőt, még a sárkányokat is legyőzte, akik a napot az égről le akarták venni. 

A történeten túl Ámi Lajos világnézetében folyamatosan érezhető az arra való felszólítás, hogy az embernek egész életén át foglalkoznia kell a lélek működésének megértésével. Meséi pedig mintha arra bátorítanának, hogy soha nem féljünk álmodni, és álmunkban a lelkünket hagyni vándorolni. A Pájinkás János című  előadás olyan álom- és fantáziavilág megteremtésére tesz kísérletet, amelyben a nézők és a játszók lelke ideig-óráig szabadon vándorolhat.