Két bemutatóval és sok régi kedvenccel indul az ősz. Íme, mit nézhetsz meg októberben:
A jegyzőkönyv (r.: Barabás Árpád) egy amerikai kisvárosi önkormányzat heti, eseménytelennek ígérkező ülését mutatja be. A darab a felszín alatt azonban egy fanyar vígjáték a kisvárosi politikáról, hatalmi machinációinkról, kisszerűségeinkről és valódi sérelmeinkről, miközben arra is rákérdez, hogy mi mindent lennénk képesek megtenni azért, hogy ne váljunk a történelem veszteseivé.
A Pillanatfelvétel (r.: Vladimir Anton) húsbavágó, az élet minden területét érintő morális kérdéseket vet fel, emberi léptékben. A darab döntésekről és kompromisszumokról szól, amelyeket mindannyian meghozunk: a szerelemben, a munkában és a háborúban.
Műsoron maradt a kilencvenegy (r.: Bartalis Gabriella), amely fontos, a társadalmi és személyközi kapcsolatainkat legelemibben érintő kérdéseket tesz fel. A darab alkotócsapata helyi emberekkel készített interjúkból és rengeteg közös alkotó- és improvizációs munkából gyúrta össze a produkciót, amely azt üzeni: a színház szereplői mi magunk vagyunk.
Dobd el a pokrócot, nagykabátot, és pezsegj velünk Csárdáskirálynőre (r.: Sebestyén Aba). A népszerű operett túlélt két világháborút, forradalmakat, rendszerváltásokat, kritikát és ovációt, miközben úgy tudott szórakoztató maradni, hogy mindenkor megtartotta aktualitását. Mialatt felcsendülnek a régi slágerek, és az utolsó felvonásig szorítunk Edvin herceg és az orfeumi énekesnő osztályhatárokon átívelő szerelmi viszonyáért, odakint mindig történik valami. Például egy szomszédos országban dúló háború.
Visszatér a híres-hírhedt intrikus: Tartuffe (r.: Victor Ioan Frunză). A darab a csalók, képmutatók, álszentek és hiszékenyek sokszereplős társasjátékába avatja be a nézőket. Középpontjában egy különös családdrámával, és egy családfővel, akinek alakjából az rajzolódik ki, hogy a hiszékenység és naivitás legalább annyira kell a köpönyegforgatás sikerességéhez, mint egy minden hájjal megkent cselszövő.
A rablómese folytatódik, izguld végig Torzonborz újabb gaztetteit (r.: Budaházi Attila). Azt már az első részből tudhatjuk, hogy „…a rablók rendszerint nem olyan buták ám, mint amilyennek látszanak”. A héttőrös gazember kiszabadult, és ismét a városban garázdálkodik. A feladat, hogy a gonosztevőt lépre csalják, újfent Jancsira és Lackóra hárul. Vajon ezúttal is sikerülni fog?
Kamasznak lenni tényleg szar ügy? Hogyan ne ismételjük meg a szüleinktől megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat? Hogyan szakadjunk el azoktól a társadalmi sztereotípiáktól, amelyekben felnőttünk, és amelyek elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink és ismétlődő kudarcaink a legfőbb okai? Továbbra is műsoron George F. Walker megrendítően erős darabja, a Szar ügy (r.: Alejandro Durán).
Rodrigo García darabja egy ősi tragédia és kortárs fogyasztáskritika egyszerre, amelyben valahol még ott bujkál a remény: a hónap végén ismét Agamemnon (r.: Alejandro Durán).